Mindenekelőtt néhány szörnyen gyakori pongyolaságra kell felhívni a figyelmet. Ezek között is az első az ami és az amely névmás hibás használata. Egy magára valamit is adó szövegben a kettőt szigorúan meg kell különböztetni, a következő – szinte mindig alkalmazható – alapszabály szerint:
Az amely a mellékmondat alanyára utal vissza, így konkrétan meghatározott dolgot kapcsol a főmondathoz:
Kétszer kell megadni a jelszót, amellyel később azonosítani tudjuk magunkat.
Itt látható az a gomb, amely az ablak bezárására szolgál.
Az ami viszont közelebbről meg nem határozott, általában főnévvel meg nem nevezett dolgokat vezet be, vagy a teljes mellékmondatra (illetve annak állítmányára) utal vissza:
Kétszer kell megadni a jelszót, ami azt a célt szolgálja, hogy elkerüljük a félregépelésből adódó kellemetlenségeket.
Félkövérré változik minden, ami korábban normál betűtípusú volt.
A személyre vonatkozó aki névmás élettelen megfelelője tehát az amely, és nem az ami.
Másik hasonlóan általános lazaság a „csupasz” főnévi igenév.
Egy közgazdásznak nehéz lenne ezt megválaszolni.
Ebben a példában nem lehet tudni, hogy a választ a közgazdász adja, vagy ő kapja. Szerencsére a magyar főnévi igenév ragozható, és így elkerülhető a félreértés: megválaszolnia / megválaszolnunk.
A fenti példában a csupasz főnévi igenév értelmi zavart okoz, de a ragozott alak olyan esetekben is elegánsabb, amikor a hiánya sem vezet félreértéshez.
Ahogyan éssel nem kezdünk mondatot, ugyanúgy az azonban, viszont, illetve szavaknak sincs semmi keresnivalójuk mondat elején.
Rövidítéseket, ha csak egy mód van rá, ne használjunk. Inkább írjuk ki a például, illetve, lásd szavakat, mintsem a rövidített pl., ill., l. alakjukat használjuk. Az stb. természetesen mehet, mert erre nincs más lehetőség (illetve elvileg ki lehet írni, hogy „s a többi” (három szó!), de ez nem olyan szerencsés). Az ún., vö., ti. rövidítések is nyugodtan használhatók.
Több helyen megy hosszú bekezdéseken keresztül, hogy „ha ezt akarjuk, csináljuk ezt. Ha azt akarjuk, csináljuk azt. Ha amazt akarjuk...”. Ez nagyon rosszul hangzik. Kéretik változatosan használni az akar, szeretne, kíván, néha esetleg óhajt vagy szándékozik szavakat, illetve egyéb megfogalmazásokat is (pl. ha ez a célunk...).
Tendencia, hogy egyre több helyen használunk fölösleges igekötőt. Ezekről le kell szokni.
leellenőriz –> ellenőriz
feltelepít –> telepít
felcsatol –> csatol
megtapasztal –> tapasztal
legenerál –> generál, de még inkább előállít, elkészít stb.
beintegrál –> integrál
kiexportál –> exportál
elment –> ment
Ha tönkremegy a lemez, minden adatunk elvész. Nem helytelen az elveszik szó sem, de kevésbé szép, és bizonyos esetekben összetéveszthető az elvenni ige T/3 alakjával. Használjuk inkább az elvész alakot.
Vannak számítástechnikában is elterjedt igék, melyeket úgy használunk, mintha mi végeznénk valamit, holott tulajdonképpen a számítógép végzi el ezeket. Például megnyitunk, mentünk, másolunk, átnevezünk, törlünk egy fájlt. Ezekben az esetekben teljesen fölösleges, sőt erőltetett és zavaró a műveltető alakkal hangsúlyozni, hogy mi csak megkérjük a gépet ennek elvégzésére. Kerüljük tehát az olyan kifejezéseket, mint mentetjük a fájlt. Írjuk egyszerűen azt, hogy mentjük a fájlt.
Vannak jelzők, melyek jelentésük alapján már felsőfokban állnak, habár
formailag ez nem látszik rajtuk. Ilyen például az optimális, amely azt
jelenti, hogy valamilyen szempont(ok) vagy komplex szempontrendszer szerint a legjobb. Ezt a szót teljesen
értelmetlen tovább fokozni, középfokú és felsőfokú alakja nem létezik. Ha
valaki aki azt mondja, hogy legoptimálisabb (vagyis
leglegjobbabb), az olyan, mint ha verseny első
helyezettje, azaz győztese helyett azt mondaná valaki, hogy
legelsőbb vagy leggyőztesebb.
Nagyon gyakran találkozni a „magyar nyelven”, „angol nyelven” kifejezésekkel. Ezzel alapvetően semmi baj nincs, de amikor egymáshoz közel sok ilyen van, akkor már zavaró. Használjuk az egyszerűbb „magyarul”, „angolul” szavakat is a fentiek szinonimájaként, máris kevésbé lesz zavaró a szóismétlés, és kevésbé lesz fölöslegesen körülményes a megfogalmazás.
Szerencsésebb azt mondani, hogy egy program „magyarul” szól a felhasználóhoz, mint azt, hogy „magyar nyelven” szól hozzá.
(Felmerült, hogy miután a szótárban szerepel a kapucsínó szó, mint helyes magyar alak, azután ennek a bekezdésnek semmi helye itt. De azért szerintem igenis van...)
Mindig újabb és újabb idegen szavak jelennek meg, melyeket fonetikusan
megpróbál valaki átírni. Óvakodjunk ezektől. Ha csak lehet, irtsuk az
imidzs
meg ehhez hasonló borzalmakat. Ezek a szavak még messze nem annyira részei
nyelvünknek, hogy jogos legyen magyarul írni őket. Lehetőség szerint
használjuk a magyar terminológiát (jelen konkrét példánál képmás), de ha
nincs jó magyar szó, vagy az adott szövegkörnyezetben az angol terminológiát
kell használni, akkor írjuk le az angolt változatlanul (például image).
Megjegyzendő, hogy még a bájt alakot sem vette át a magyar
helyesírás, a byte a helyes magyar írásmód a szótár szerint. Az
imidzs láttán előre rettegek a
rútpásszvörd, bútolás, fréjmbáfför,
vizárd, profájl, pájp, fléjmelés,
szájt, fúbár meg ehhez hasonló torzszülemények
megjelenésétől. Véleményem szerint a domén (vagy akkor már miért
nem doméjn?) is ebbe a kategóriába tartozik, maradjunk a
domain írásmódnál.
Könyvtárak, fájlok neve előtt a névelőt úgy tegyük ki, hogy kiejtésben, illetve könyv olvasásakor szinte biztos, hogy az olvasó nem ejti ki képzeletben a „per” szócskát. Tehát:
Függő kérdés, hogy a(z) /usr milyen névelőt kapjon. A Unix-guruk fele szerint régen itt volt a felhasználók home-ja, így a név a „user” szó rövid alakja, és ezáltal júzer-nek ejtendő, míg másik felük szerint ez egy betűszó, a Unix System Resources rövidítése, vagyis ú-es-er a kiejtés.
Ne ragozzuk a fájlok, könyvtárak nevét, mert ez egyrészt nagyon csúnyán néz ki, másrészt a kiejtéstől is függhet a rag. Tehát ne szerkesszük meg az /etc/lilo.conf-ot a vi-jal, hanem szerkesszük meg az /etc/lilo.conf fájlt a vi szerkesztővel (vagy programmal). A jelszóellenőrzés beállítása nem az /etc/pam.d-ben, hanem az /etc/pam.d könyvtárban található.
A következőkben számos olyan konkrét fordulatot sorolunk fel, melyek igen gyakran fordulnak elő, és amelyek fordítása sokszor „hibás”. Az első mondat mutatja be a hibát, a második mondat a javasolt megoldás. Utána elmagyarázzuk, hogy az első mondat miért hibás.
Itt látható a hálózati nyomtatók listája.
Itt láthatóak a hálózati nyomtatók.
A lista a legtöbb hasonló helyzetben felesleges: magától értetődik, hogy nem maguk a nyomtatók jelennek meg.
Segítségével szöveget lehet másolni a dokumentumok között.
Segítségével szöveget lehet másolni az egyik dokumentumból a másikba.
Ez az angol szerkezet tükörfordítása.
Kattintsunk az OK gombra a párbeszédpanel használata közben.
Kattintsunk az OK gombra, amikor ez a párbeszédpanel látható a képernyőn.
Szintén tükörfordítás.
A megnyitáshoz kattintsunk erre:
A megnyitáshoz kattintsunk ide:
Megállapodás szerint az első alakot nem használjuk.
Helyet biztosít arra, hogy beírjuk a nevet.
Ide lehet beírni a nevet.
Szintén tükörfordítás.
A fájl az előző héten lett létrehozva.
A fájlt az előző héten hozták létre. – VAGY – A fájl az előző héten jött létre.
Szenvedő szerkezetet lehetőleg ne használjunk – helyette gyakran használható személytelen fordulat. Ha mégis valami hasonlóra kényszerülünk, a van ige szerencsésebb a lett-nél: meg van határozva.
Válasszuk az X menü Y menüparancsát. – VAGY – Adjuk ki az X menüből az Y parancsot.
Kattintsunk az X menü Y parancsára. – VAGY – Válasszuk az X menü Y parancsát.
Megállapodás szerint ezeket az alakokat nem hasznájuk.
Írjuk be a fájlok neveit.
Írjuk be a fájlok nevét.
Vegyük a következő példát: „az ablakok sarka”. Ez jelentheti (1) sok ablak egy közös sarkát, de (2) több ablak egy-egy sarkát is. Az első értelmet az angol egyes számmal fejezi ki („windows' corner”), a másodikat többes számmal („windows' corners”). A fordítási hiba abból adódik, hogy ez utóbbi kifejezés magyarul „az ablakok sarkai”-t is jelentheti (jelenthetné, hiszen minden ablaknak valóban több sarka van). Csak a szövegkörnyezet dönti el, hogy a „windows' corners” az ablakok több vagy egy-egy sarkát jelenti.
Ha meg szeretnénk tekinteni a csoportokat, akkor kattintsunk az OK gombra.
Ha meg szeretnénk tekinteni a csoportokat, kattintsunk az OK gombra.
Feltételes mondatoknál, hacsak nem zavarja az értelmet, az „akkor”, „úgy” kötőszó nyugodtan elhagyható.
Ellenőrizzük, hogy a mező látszik-e.
Ügyeljünk arra, hogy a mező feltétlenül látsszék. – VAGY – A mezőnek (feltétlenül) látszania kell.
Tükörfordítás.
Jegyezzük meg, hogy az ablakot be kell zárni, mielőtt kilépnénk a programból.
(Ügyeljünk arra, hogy) a programból való kilépés előtt az ablakot be kell zárni.
A „Note that” kifejezés hibás értelmezése, magyarban akár el is hagyható.
A soros portok, ha léteznek,...
Az esetleges soros portok...
Nem túl magyaros.
Az(oka)t a nyelv(eke)t sorolja fel, amely(ek)...
Azokat a nyelveket sorolja fel, amelyek...
Felesleges a sok zárójel: a többes szám ugyanúgy jelenthet egyetlen nyelvet is.
Ha meg szeretnénk akadályozni valamely fiók használatát, akkor tiltsuk le azt.
Ha meg szeretnénk akadályozni valamely fiók használatát, akkor tiltsuk le.
A magyar tárgyas ragozás feleslegessé teszi a tárgyra való visszautalást.
A sebesség mérésére szolgál, amellyel a hálózat a fájlt továbbítja.
Annak a sebességnek a mérésére szolgál, amellyel a hálózat a fájlt továbbítja.
Nem túl magyaros.
A fájl nevét írja ki a mérete helyett.
A fájl nevét írja ki, és nem a méretét.
Az angol „instead of” és „rather than” kifejezés tükörfordítása.
distributed component object model (DCOM)
DCOM (distributed component object model)
Megállapodás szerint mindig magát a rövidítést, betűszót írjuk előre, és utána tesszük ki zárójelbe a kifejtését.
A rendőr intett az autónak, amely fékezett.
A rendőr intett az autónak, mire az fékezett.
Ha már úgyis fékezett, minek intett neki? Az „amely” ugyanis pont az ellenkező időrendet sejteti, mint amit a mondat ki akar fejezni.